Fábry az új estjéről: „Ez a darab munkásságom egyik kincse lehet”

[sz]Kövesdi Miklós Gábor [sz]

Fábry Sándor közismerten ritkán ad interjút. Régóta nógattam én is, de annak ellenére, hogy egy híján 25 éve dolgozunk együtt, csak most állt kötélnek.

– Ha jól számolom, idén tíz éves a köztévén futó Fábry.
– Tíz éves. És az emberek még mindig nem tudják, hogy vagyunk. Rengeteg nézőt vesztettünk, mert nem kapunk semmiféle propagandatámogatást.
Egyébként most nyári szünetre készülünk. Már a szeptemberi első adást is felvettük. Kicsit száműzetésbe vonultunk, ugyanis a Hungexpo területén kellett felvenni ezeket az adásokat, ahol számomra kicsit alacsonyabb komfortfokozatra kellett lépnem.
Például ott az öltözőmhöz nem volt fürdőszoba, de még egy mosdó sem.

Ősztől folytatjuk.

– Emlékszem, amikor indult az Esti Showder, ugyanitt ültünk Leányfalun, ennél az asztalnál, az akkori gegcsapattal, és azt mondtad, örülsz, ha két-három évig menni fog a show.
– Még egy évet sem gondoltam.

– Ennek már 24 éve, és még mindig van Fábry-show, ha a címe meg is változott közben.
– És végre az MTVA vezetősége a 200. adás alkalmából egy gratuláló levélre ragadtatta magát.

– A show-t és a Rádiókabarét is te magad gyártod. Nem volt fura producerré válni?
– Producernek lenni nem olyan nagy ördöngösség. Jó embereket kell választani, egy rendes könyvelőt, egy jó szerkesztőt, és akkor mennek a dolgok.
Amikor megkerestek, hogy vállaljam a Rádiókabaré készítését, egy feltételem volt: a vendégeket és a szereplőket illetően semmilyen politikai szempont ne érvényesüljön.

A miniszterelnök úr kedvenc humoristája egyébként Bach Szilvia, aki nem éppen a konzervatizmusáról ismert.
Sajnos a tévéműsorról ugyanez már nem mondható el, ott előre egyeztetni kell a vendégeket.

– A Karinthy-gyűrű valaha a Rádiókabaré díja volt. Ehhez képest az utóbbi években meglehetősen sajátos irányt vett a sorsa. Te magad is gyűrűs vagy, hogy értékeled a történteket?
– Az utóbbi években teljesen érthetetlen okokból, erőszakkal elvették tőlünk ezt a díjat.
Kétségtelen, hogy ez egy ortodox kommunista, Marton Frigyes által alapított díj, de könyörgöm, a Kossuth-díjat is a Rákosi-korszakban alapították, mégis tovább hagyományozódott.

A Karinthy-gyűrű eredeti kiírása úgy szólt, a rádió vezetősége dönti el, ki az, aki az előző évben a Rádiókabaréban nyújtott teljesítménye alapján a legméltóbb rá.

Most már nem is mi adjuk át, nem is mi javasoljuk. Megkapta például Scherer Péter, aki bármilyen kiváló színész, talán életében egyszer sem szerepelt a Rádiókabaréban. Megkapta Szőke András is, ami nem baj, de a kabaréban ő sem szerepelt. Bach Szilviának viszont, akinek évek óta szeretnék Karinthy-gyűrűt adni, nem tudok.

– Búvárkodtam a neten, az utolsó interjú, amit találtam, az önkormányzati választás után készült veled, tehát a Covid előtt. Adja tehát magát a kérdés, Te hogy vészelted át az azóta eltelt 2 és fél évet?

– Az, hogy igyekeztem kevesebbet szerepelni, nem függ össze a Coviddal. Egy idő után elterjedt, hogy nem adok interjút, ami igaz is, és így nem is kerestek sokan.
Egyszerűen úgy éreztem, nincs kedvem megszólalni, főleg politizálni. Elmondtam magamról mindent. A karácsony estéinket egy ország tudja betéve, kicsit elegem volt magamból, ha szabad így fogalmaznom.
Azt, hogy külön politikai szerepet vállaljak, végképp nem tartottam feladatomnak.

Más a természete az értelmiségi létnek, mint a politizálás.
Például Márki-Zay nyilatkozik, hogy küldünk fegyvereket Ukrajnába, HA a NATO is küld. Ezt a második félmondatot szépen levágják, és a tömeg máris szörnyülködik, hogy ezek háborút akarnak, ami pedig nyilvánvalóan nem igaz.

Természetesen örülök annak a választási eredménynek, ami kialakult, de nem vesztettem el kritikus szemléletemet.
A Covidnak két hozadéka volt. Az egyik, hogy elkezdtem egy kis memoárfélét, amely a saját eszmélésemtől indul, és ha lehetek egy kicsit nagyképű, Bereményi Géza Magyar Copperfieldje is hatott rám, bár persze irodalmilag semmiképp nem hasonlítanám magamat Gézához.

A másik hozadék: három éve jelent meg Máriás Bélával közös könyvünk, az Etűdök rókafűrészre és fröccsöntött szarkára, amiben százegynéhány kép található, ezekhez írtam én szövegeket.

Megtalálható benne sok minden, ami külön-külön már volt, de így együtt még nem. Összművészeti őrület, ha úgy tetszik, egy dadaista revü, ami végül az Akváriumban kapott helyet. Ez a darab munkásságom egyik kincse lehet.
A darabot úgy kell elképzelni, hogy egy óriási ledfalon megjelennek dr. Máriás művei, én pedig a tőlem megszokott magas művészi fokon beszélek róluk, illetve mindig történik valami.

– Például?

– Van, hogy két szereplő „lelép” a ledfalról és táncol – ez konkrétan a Lenin és tanítványai című kép, ahol mindenkinek van egy kis kecskeszakálla, mert Lenin feltalált egy haj- és szőrnövesztőt.
Amikor kilépnek, egy Csajkovszkij-balettrészletet ad elő a Varidance, Vári Bertalan csapata, és feltűnik Szőke András is, akit csak úgy hívok, a taliándörögdi Nurejev.

A gyönyörű Váci Eszter és kvartettje adja a zenei hátteret. Eléneklik Sztálin kedvenc dalát, a Sulikót grúzul, de van ezen kívül Csoko-csoko-csokoládé, és „Kvantanamera”, amire Szőke szintén csodálatos táncprodukciót mutat be.
Két nagyszerű színész segíti még a vállalkozást, Tóth Jocó és Friedenthal Zoltán. Friedenthal úrra Pintér Bélánál figyeltem fel, Tóth Jocót pedig régóta ismerem. Lesz látvány, humor, zene.

– Ha már mindenkit felsorolunk, ne hagyjuk ki Bozó Andreát se.

– A csodálatos Bozó Andrea Madonnát fogja alakítani, aki elmegy Varga Imréhez, hogy szobrot készíttessen magáról.
És még egy jó hír: csatlakozik hozzánk Nagy Kriszta Tereskova is, aki a Tereskova Bajkonúrban, az Illatos a pinám, illetve a Dióskalács című kultikus számait adja majd elő.