menu

Programz - A programajánló magazin

Egyéb kategória

Hiába nem foglalkozunk politikával, a politika foglalkozik velünk – megnéztük a Kabaré bemutatóját a Vígszínházban

András Malinovkszi | október 11, 2021


[sz]Kövesdi Miklós Gábor, fotó: Dömökly Dániel[sz]
A cikk kisebb SPOILEREKET tartalmazhat!

Érdekes műfaj a musical. Miközben óriási népszerűségnek örvend, az alkotók nevét ritkán jegyezzük meg. Kíváncsi vagyok, Andrew Lloyd Webberen kívül ki hány külföldi musical komponistát és dalszövegírót tud felsorolni.

A Kabaré a musical irodalom egyik leghíresebb, legikonikusabb darabja. A dalokat jegyző John Kander és Fred Ebb a Gilbert és Sullivan pároshoz mérhető tehetségű és sikerű duó volt (aki őket sem ismeri, használja bátran a Guglit).

Ha csak a Kabarét írták volna, már megérdemelnék, hogy megjegyezzük a nevüket, de nekik köszönhetjük például a Chicagót és a Zorbát is, a Funny Girl című filmet, és a Frank Sinatra által világhírűvé tett New York, New York című dalt (a film többi betétdalával együtt).

A Kabaré filmváltozatát majdnem mindenki ismeri, Liza Minnelli, Joel Grey és Michael York meg sem állt a világhírig, de színházban is olyan nevek játszottak benne az évtizedek során, mint Alan Cumming, Will Young, Judy Dench, Brooke Shields vagy Emma Stone.

A magyarországi névsor is impozáns: Németh Sándor, Galambos Erzsi, Feleki Kamill, Harsányi Gábor, Paudits Béla, Básti Juli, Psota Irén, Garas Dezső, Hirtling István, Kisfaludy Zsófia, Járai Máté mind színpadra léptek a darab különböző változataiban.

Érdeklődéssel vártam a Vígszínház produkcióját, különösen, mivel nemrég láthattam Béres Attila rendezésében egy másik musicalt is, a Lövések a Broadway-nt a Tháliában (erről itt írtam bővebben). Összességében a Vígszínház előadása jobban tetszett, egyszerűen azért,

mert a Kabaré jobb darab, mint a Lövések a Broadwayn.

A rendezőnek már az első pillanatban sikerül meglepnie. Nem gondoltam volna, hogy a darab első jelenetében, a Wilkommen dalban sok hely maradt az újításnak. Nem szeretnék spoilerezni, mert mindenkit arra biztatok, nézze meg az előadást. Legyen elég annyi, hogy úgy hozza be Seress Zoltánt a színre, hogy arra mindenki felkapja a fejét.

Béres Attila nem csak ebben szakít a hagyományos megoldásokkal, ha úgy tetszik, „Kabaré-klisékkel”. „Idebent az élet gyönyörű, a lányok gyönyörűek, még a zenekar is gyönyörű!” Mindenki ismeri az ikonikus szöveget, ami egyben a darab egyik kulcsmondata, hisz

a darab egyik fő motívuma annak bemutatása, miként kúszik be a kinti, metaforikus tél a kabaré fülledt buborékjába.

Ennél a mondatnál a filmben és a legtöbb színházi előadásban is „lehull a lepel” a zenekarról, amely lengén öltözött hölgyekből áll. Seress azonban ennél a sornál csak egy lefitymáló gesztussal a zenekari árok felé mutat.

Bevallom, az első, némileg gonosz gondolatom az volt, egyszerűen kispórolták a női zenekart. De most már úgy érzem, ez is tudatos szakítás lehet a kánonnal. Mire az első dal véget ér, már tudjuk, érezzük, hogy ez nem egy szokványos Kabaré előadás.

Ezt az érzést erősíti Seress Zoltán alakítása is, aki a legférfiasabb Konferanszié, akit valaha láttam. Ez elsőre meglepő annak tükrében, hogy forrónadrágban és női harisnyában lép színpadra. A ruha a show része, viszont abban a néhány pillanatban, amikor kvázi „civilként” jelenik meg a darabban – például amikor széttépi a Náci párt belépési nyilatkozatait, amiket Herr Ludwig osztogat a társulat tagjai között –,

egy nagyon határozott, tárgyilagos üzletember sejlik fel, akinek van értékrendje, de nincsenek illúziói.

Így csak még hangsúlyosabb és fájóbb pálfordulása. Ő ugyan nem áll be énekelni, hogy „a holnap enyém lesz már”, de amint veszélybe kerül az egzisztenciája, a poénjait azonnal az új igényekhez alakítja, és kidobja az új urak szemében nemkívánatos kollégákat.

Szilágyi Csenge alakításában Sally Bowles nemcsak hebrencs, kallódó fruska, hanem olyan nő, aki otthon van a lebujok velejéig romlott világában, és látszólagos sodródása tulajdonképpen tudatos túlélési technika. Sajátos Stockholm-szindróma: ez a világ fogva tartja, kiszipolyozza, sokszor megtapossa, de Sally mégsem képes nélküle élni. Hiszen lehetőséget kap egy egészen más, boldogabb életre: csak el kéne utaznia Clifforddal (Brasch Bence), amihez nagyon erős motivációt adhatna a nácik előretörése. Ő azonban marad.

Szilágyi alakítása magával ragadó, és Béres Attila bizalmát jelzi, hogy a darab csúcspontján, a Kabaré dalban Csengét szó szerint magára hagyja.

Újabb szakítás a megszokottal. Ez a dal általában úgy jelenik meg, mint a mulató (a filmben Kit Kat Klub, a Vígszínházban egy összekacsintással Kék Angyal) műsorszáma, ennek megfelelően a mulató díszletei között. Béres Attila azonban ezen a ponton leengedi a függönyt, és Csenge ott marad a közönség előtt, kiszolgáltatva, így énekli el nekünk, hogy “az élet kabaré”.

“Senki, csak e fa” – mondja Cyrano. Senki, csak e dal, mondhatná Szilágyi Csenge, aki korosztálya egyik nagy tehetsége (a Pesti Színházban nemrég bemutatott A kő című előadásban is érdemes megnézni, Nagy-Kálózy Eszterrel nagyszerű párost alkotnak), minden esély megvan rá, hogy Sally Bowles legendás szereppé és alakítássá váljon a pályafutásában.

Mindenképp ki kell emelnem Kern András és Igó Éva kettősét. Kern játssza a zsidó zöldségest, Schneider urat. András hozza a tőle megszokott vicces játékstílust, hangsúlyozást, de nem viszi túlzásba. Átmenetileg elfelejteti, hogy ő a darab talán legtragikusabb sorsú figurája, és csak annál szívbe markolóbb figyelemmel kísérni a sorsát.

Igó Éva véleményem szerint az egyik legjobb magyar színésznő,

sokkal több figyelmet és rivaldafényt érdemelne szó szerint és átvitt értelemben is.

Gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok, amikor is ő volt Audrey Hepburn magyar hangja a My Fair Ladyben.

Igazi jutalomjáték a kettősük, és egy nagyszerű színházi geget is sikerült becsempészniük az előadásba, amit nem szeretnék lelőni. Tessék megnézni, már csak azért is, mert Herr Schneider és Frauline Schultz (a dalaikkal együtt) kimaradtak a filmből.

Említést érdemel a Kost kisasszonyként színre lépő Rudolf Szonja (más szereposztásban ő alakítja Helgát), az Ernst Ludwigot alakító Horváth Szabolcs és Csapó Attila, aki Bobbyt, a meleg pincért játssza.

Külön kiemelem a “Kisfiú”-t, Orbán Hunort, azt a fiatalembert, aki “A holnap enyém lesz már” című dalt énekelte. A rendező beültette a nézők közé, itt, a széksorok között kezdi el a dalt, innen megy fel szép lassan a színpadra. Amellett, hogy nagyon szépen énekelt, ehhez óriási bátorság kell. Le a kalappal.

Nagyon tetszett Cziegler Balázs díszlete, különösen a körbe-körbejáró kisvasút.

Sokat töprengtem azon, hogy mi adja az előadás aktualitását. Könnyű lenne azt válaszolni, hogy az örökbecsű darabok mindig érvényesek. De a magam részéről azt gondolom, azok az igazán jó előadások, amelyek a konkrét, napi aktualitásokra is reflektálnak valamilyen módon.

Amitől számomra frissé vált a mondanivaló az a folyamat, ahogy a radikális ideológia mozgalommá szerveződik és beszövi az embereket. Ahogy a hétköznapi figurákból, a szomszédunkból, a barátunkból, akár a szerelmünkből egyszer csak ellenség lesz.

Persze könnyű lenne a szélsőséges nacionalizmust lefordítani konkrét magyar politikai erőkre és szereplőkre, de úgy érzem,

nemcsak egyes konkrét ideológiákkal van probléma, hanem azokkal az emberekkel, akik magasabbnak hazudott eszmékből lopnak maguknak legitimitást és hatalmat.

Akiknek a céljuk valójában az uralkodás, a mások eltiprása, amihez erkölcsi alapot keresnek maguknak. Ők mindig itt lesznek, és mindig találnak maguknak használható ideológiákat.

A másik fontos üzenet: hiába vonulunk vissza a buborékjainkba, hiába mondjuk, hogy mi nem foglalkozunk politikával – a politika foglalkozik velünk, és ha nem követjük aktívan az eseményeket, nem lépünk időben, menthetetlenül kiszolgáltatottá válunk.

Azon érdemes mindenkinek elgondolkodnia, hogy a darabban látható folyamatok melyik fázisában tart az ország, és hol tartunk mi magunk, személy szerint. A fiktív konfliktusokban hol állnánk? Adnánk, kapnánk a pofonokat, vagy csak kívülről, tétlenül néznénk?

[kapcsolodo]ehhez-nem-kell-woody-allennek-lenni-megneztuk-a-lovesek-a-broadwaynt-a-thalia-szinhazban[kapcsolodo]

Written by András Malinovkszi