menu

Programz - A programajánló magazin

Egyéb kategória

Mise éjfélkor – egy kegyetlen gyomros a klasszikus horror zsánernek

András Malinovkszi | október 10, 2021

[sz]B.M., Képek forrása: YouTube[sz]

Nem árulhatok el sokat a történetről, hiszen a Netflix sem tette. A trailer alapján nem lehet eldönteni, hogy miről is fog pontosan szólni a minisorozat, így sem szeretném lelőni a csavarokat – szinte spoilermentes leszek. Míg Mike Flanagan egyik előző munkája, A Hill-ház szelleme, átírta a kísértetfilmek kliséit, addig

jelen cikkünk tárgya átírja majd egy klasszikus Hollywoodi szörny mitológiáját.

Természetesen, aki kedveli a zsánert, az első perctől kezdve tudni fogja, hogy hova halad a történet, viszont dicsérendő, hogy nem engedtek a marketing gépezetnek és homályban tartották kicsit a nézőket. Rendező és író szerepet is magára vállaló Flanagan, játszi könnyedséggel fogja ezt a nyomasztó atmoszférát és tölti meg kő kemény drámával, vallási fennhanggal, valamint elképesztő érzelmi töltettel.

Egy 127 fős halászfaluban játszódik a sorozat, egy szigeten, ahol mindenki ismeri a másik legsötétebb titkait. Ebbe, az elzárt világba érkezik a Zach Gilford alakította Riley, aki hazakényszerül egy szerencsétlen baleset miatt.

Hatalmas szív és lélek van a szövegkönyv mögött és ez érezhető a színészeken is: mindenki lubickol a szerepében.

Nincs igazi főszereplő, fontosabb karakterek egymással való interakciója, közös drámája viszi előre a történetet, ami egy horror esetében azt jelenti, senkit se kedveljünk meg. Kate Siegel alakítja a másik fontos szereplőt, a szerethető terhes tanárt, Erin Greene-t. Akiket mindenképpen ki kell még emelni, az Hamish Linklater és Samantha Sloyan. Előbbi a sziget új papját, utóbbi pedig a vallási fanatikust, Bev Keane-t játssza. Mindketten megkapták a megfelelő alapanyagot, hogy valami maradandót alkossanak, és véleményem szerint zseniálisak a szerepükben.

A félelem faktor nem magas, inkább egy állandó nyomasztó érzést kelt az erős atmoszférájával. Egy-két jelenetben azért sikerült „Flanagan”-es jumpscare-ekkel megugrasztani a gyanútlan nézőt. Aki ismeri a rendezőnk előző munkáit, az tudja miről beszélek: lassú, hosszú kompozíciók és egyszer csak

meglátunk valamit a szemünk sarkában, és az érzés a bőrünk alá mászik – valami van ott.

Én az Oculus óta követem a rendező munkásságát és azt kell, hogy mondjam folyamatosan fejlődik és próbál valami újat mutatni, miközben a nézőt nem csak ijesztegeti, hanem filmjeinek komoly üzenete is van.
Sajnos itt fog sok nézőt veszíteni a sorozat.

Tömérdek mennyiségű párbeszéd van benne, amelynek nagy része Bibliai eredetű, így nem csak vér és rettegés vár ránk, így sokan lassúnak fogják találni.

Pedig sokszor a nagyon okos párbeszédek kegyetlenebbek, mint a szörnyűségek, amiket látunk:

bibliai hasonlatok, vallási alapon történő megbélyegzés, bigott vallásosság. Amit ki kell emelnem még, hogy nagyon 18+-os a sorozat. Nem kímélnek senkit benne, legyen az mozgássérült, gyermek vagy kisállat.

Átgondolt és érthető koncepció van az egész sorozat mögött – a bűn és bűnhődés kérdésköre, erős vallási vonalon tálalva. A megbocsátás és megváltás kérdésköre.

Az egész mű spirituális alapokra helyezi a horrort,

ízlésesen tálalva, úgy gondolom még Stephen King is megnyalná mind a tíz ujját. A filmben nincs igazán gonosz szereplő, mindenki a saját logikus érdekei szerint cselekszik, még a szörny motivációja is tiszta és világos: gyarapodni és szaporodni.

A szereplőkön túl, meg kell említeni a helyszínt is.

Crockett-sziget egy nagyon nyomasztó, elhagyatottnak tűnő, lelakott hely, ami szinte önálló életre kel a részek folyamán.

A szigeten lévő település is folyamatosan degradál, a szereplők mentális állapotával párhuzamosan. Nagyon eltalált helyszín a kis halászfalu.

A maszkok ügyesek, néhányszor azonban, egy-egy szereplő esetében kilóg a lóláb – főleg az „öregebb” maszkok esetében. Ezek az első pár részben eléggé elütnek. Ezen kívül minden szinte tökéletes: a vér, a helyszín és a szörny egyszerű design-ja, mind-mind kiválóak.

Ki szeretném emelni, hogy 2021-ben, próbáltak minél több praktikus megoldást használni vizuális effektek terén,

ami nagyon ritka, nagyon dicsérendő és elképesztően hatásos, pedig sokkal költségesebb megoldás, mint a CGI.

A rendezőnek sikerül egy újabb maradandó horrort alkotnia, ebben a túlszaturált, kissé unalmassá váló zsánerben.

Nem számítottam rá, hogy ennyire fogom szeretni a Mise éjfélkort, de megfogott, és a végéig nem engedett el.

Voltak lassúbb jelenetek, túl sok párbeszéddel és kegyetlen jelenetek, de valahogy a mondanivalója megérintett, megragadott és felemésztett a végére. Úgy gondolom ez, az utóbbi idők egyik legerősebb horror-dráma sorozata.

Written by András Malinovkszi