menu

Programz - A programajánló magazin

Egyéb kategória

Zombik, démonok, vérfürdő – A Doctor Strange második része kész horror

András Malinovkszi | május 4, 2022

2008 áprilisának végén indult világhódító útjára a Marvel mozis univerzuma (angolul: MCU) a Vasemberrel, s most, szinte pontosan 14 évvel később immár a franchise 28. filmje kerül fel a mozik vásznaira (s még 2022-ben a tervek szerint meglesz a harmincadik is). Az eddigi 27 darab világszinten összesen 25,6 milliárd dollárt keresett csak a mozik kasszáinál (vagyis egy filmjük átlagosan 948 millió dollárt hozott, ez egészen elképesztő), ezzel pedig az MCU egyértelműen a filmtörténet legtöbb pénzt hozó brandje. Ezenkívül eddig 21 Oscar-jelöléssel büszkélkedhetnek az alkotók, amelyek közül hármat díjra is tudott váltani a 2018-as Fekete Párduc (legjobb látvány, legjobb zene, legjobb jelmez).

E kis összesítésre pedig azért volt szükség, hogy érzékeltessük, milyen gigantikus vállalkozás is ez a Disney részéről, és hogy elmerengjünk azon, mi újat lehet még mutatni ebben a világban. 27 film után. Nos, lehet.

A Kevin Feige produceri felügyelete alatt épülő-szépülő univerzum egyes tagjai, ha alapvetően kipróbált és a fentiek tükrében elég jól bevált recept alapján készülnek is (szerethető és árnyalt hősök, ügyes karakterdinamika, bombasztikus látványvilág, színvonalas humor stb.), 27 alkalommal kvázi ugyanazt végignézni… már rég unalomba fulladt volna az egész.

Sok franchise már a harmadik vagy akár második epizódjára elveszíti a közönség érdeklődését, és kíméletlenül kifúj, ők meg 27 film után is csurig töltik a vetítőtermeket. Mi a titkuk?

Természetesen van egy olyan előnyük, hogy a képregényeknek hála, folyamatosan el tudnak látni bennünket újabb érdekes szuperhősökkel, újabb fantasztikus világokkal s újabb sztorikkal. Feige-ék azonban arra is nagyon ügyelnek, és talán ez a legfontosabb, hogy mindig megpróbálnak megújulni egy kicsit. Akár szellemiségben, akár műfajilag.

Az első bomba ötletük az addigi hősök összeeresztése, a crossoverek crossovere volt a 2012-es Bosszúállókban (amit aztán több másik követett: Ultron kora, Polgárháború, Végtelen háború, Végjáték). Majd az Amerika Kapitány – A tél katonájával (2014) a ’70-es évekre jellemző összeesküvős krimi-thrillereket is megidézték (nem véletlenül ez a franchise egyik legjobb darabja máig). Mertek fekete szuperhőst megtenni főszereplőnek (Fekete Párduc), majd jöttek a címszereplő nők (A Hangya és a Darázs, Marvel Kapitány, Fekete Özvegy), tavaly pedig az első ázsiai igazságosztó is megérkezett (Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája).

A Thor – Ragnarökkel (2017) az abszurd humort emelték egy egészen új szintre, A galaxis őrzői-filmekkel az űropera műfaját pécézték ki, a Hangya-menetekkel mertek „kisebbek” lenni, az Örökkévalókkal egy komolyabb, drámaibb, szerzőibb irányba vitték el a brandet, a Pókember – Nincs hazaúttal pedig addig nem látott módon eresztették össze a korábbi franchise-ok szereplőit. A kérdés: mivel lehet még előhozakodni?

Nos, Kevin Feige a 2016-os Doctor Strange-et sem véletlenül bízta Scott Derrickson rendezőre, aki odáig olyan filmekkel hívta fel magára a figyelmet, mint az Ördögűzés Emily Rose üdvéért (2005), a Sinister (2012) vagy a Távozz tőlem, Sátán! (2014).

Strange doki sztorija mindig is közelebb állt egy kicsit a horror műfajához, s bár ez az első részben még csak nyomokban mutatkozott meg, a Doctor Strange az őrület multiverzumában című új Marvel-menetnek már elengedhetetlen része és alapja.

Az sem véletlen tehát, hogy Derrickson kiszállásával a stúdió Sam Raiminek szavazott bizalmat (és direktori széket), aki a Gonosz halott-trilógiával (1981, 1987, 1992) vagy a Pokolba taszítvával (2009) szerzett örökre szóló belépőt a horrorzsáner nagyjai közé.

Na de miről is van itt szó? Az MCU jelenleg is zajló 4. fázisának fő tematikájává a multiverzumot tették meg az alkotók, amelynek elszabadulását a Pókember – Nincs hazaútban épp Doctor Strange idézte elő egy félresikerült mágiával. Illendő volt tehát, hogy ő keveredjen legközelebb a párhuzamos dimenziók szövevényes káoszába. A Doctor Strange az őrület multiverzumában ugyanis egy univerzumok közt szabadon lófráló fiatal lány, egy bizonyos America Chavez (Xochitl Gomez) körül forog, akinek egyedi képességét egy gonosz entitás próbálja megszerezni (különféle démonok segedelmével), hogy ő is szabadon grasszáljon a dimenziók közt, s egyben uralja is azokat. Az MCU-ban ismert világunk Strange-ére (Benedict Cumberbatch) hárul hát a feladat, hogy megvédje a lányt, s elintézze a gazt.

S azért írtam az általunk ismert Strange-et, mivel ebben a filmben a doki is multi, hősünk több verzióját is megkapjuk.

Sam Raimi és forgatókönyvírója, az első filmes Michael Waldron szabadon eresztették a fantáziájukat, s bár olyan szintű multiverzumos kavalkáddal nem tudnak szolgálni, mint a Minden, mindenhol, mindenkor alkotói (az amúgy is nagyjából lehetetlen), azért sikerült megjeleníteni így is az őrületet és a rettenetet.

Persze az edzett horrorrajongóknak mindez kutyafüle lesz, a Marvel berkein belül azonban mindenképpen merész képsorok sorakoznak itt: vérrel, élőhalottal, ronda démonokkal, hirtelen hanghatásokkal (alias jump scare-ekkel) és persze a Raimi-féle klasszikus horrorjátékokkal (kamerabeállítások és -mozgások, zongorahangok stb.). Egy ilyen nagyszabású projekt esetében (a költségvetése valahol 175 és 225 millió dollár között mozgott) pedig nem számolni a kisebb korosztályokkal (itthon 16-os karikát kapott a film) mindenképpen bátor dolog. S bár eleinte nehezen adja magát a film, mivel úgy tűnik, a szokásos, kevésbé kreatív mederben folynak az események, később Raimi rendesen a lovak közé csap, és őrült ötleteinek hála a Doctor Strange az őrület multiverzumában is több lesz egy megszokott Marvel-darabnál.

Written by András Malinovkszi